Miután már túljutottunk a felkészülési lépcsőkön (étrendünket optimalizáltuk, életvitelünk kiegyensúlyozottabb, vitaminokkal töltjük magunkat, káros szokásokról lemondtunk..) testileg-lelkileg egyre inkább készen állunk a babavárásra és a fogantatásra. Itt az ideje, hogy megtudjuk, szervezetünk számára is mikor jön el a legideálisabb időszak a petesejt megtermékenyítésére.
Kicsit térképezzük fel a női test működését, mely a ciklikus rendszerével minden hónapban igyekszik lehetőséget biztosítani a petesejt megtermékenyítésére.
Nagyon fontos, hogy mielőtt belevágnánk az aktív baba projektbe, ha még nem tettük meg, mindenképp látogassuk meg nőgyógyászunkat teherbeesés előtt legalább fél évvel. Akkor is érdemes elmenni egy rutin vizsgálatra, ha fennálló nőgyógyászati panaszunk nincsen.
Mi a menstruációs ciklus és az ovuláció?
Ha valaki szeretne még mélyebben elmélyülni a női ivarszerv élettani és anatómiai komponenseibe, itt megteheti.
Érdekes tény lehet emellett, hogy már a kislány újszülöttek petefészke is telis tele van őspetesejttel, melynek száma közel négyszázezer. Nyugvó állapotban várják a másodlagos nemi jellegek kialakulásért felelős (serdülő kori) stimuláló hormonok hatását, hogy majd a megtermékenyülési fázisuk bekövetkezzen.
A hormonális szabályozásért addig a szegycsont mögött elhelyezkedő, úgynevezett csecsemőmirigy felel. Ahogy közeledünk a pubertáskorhoz, csecsemőmirigyünk egyre jobban sorvadásnak indul és a már említett magasabb agyi hormonális szabályozó rendszer veszi át az irányítást, melynek következtében megjelenik az első menstruáció. (menarche)
A menstruációs ciklus hossza
Fontos: Ha havi vérzésünk több mint 9 nap vagy kevesebb mint 3, keressük fel nőgyógyászunkat!
- Mikor volt az első menstruáció
- Hány naposak a ciklusok
- Rendszeresnek tekinthetőek-e
- Mi az utolsó menstruáció első napja
Hogyan kell számolni a menstruációs ciklus hosszát?
A ciklus hosszának a vérzésünk első napjától a következő vérzés első napjáig terjedő időszakot tekintjük, amely normál esetben 21 – 35 nap közé esik (Átlagosan 28 nap és a vérveszteség körülbelül 30-50 ml). Fontos megjegyezni, hogy a női test nem egy óramű pontossággal működő gépezet. Megannyi belső és külső környezeti tényező határozza meg, akár havi eltéréssel is a ciklusok idejét, hosszát, mennyiségét, színét, görcsökkel való lezajlását stb.. Ebből adódóan testünk megfigyeléséhez türelem és egyfajta rugalmasság is szükséges.
Fontos: Ha teherbeesést tervezünk, akkor nagyon hasznos, ha már a felkészülési időben (minimum 3 hónapig) vezetjük menstruációs naptárunkat, melybe mindig felírjuk a havi mensesek első napját és lehetőleg óráját is.
Mi történik a női testtel a ciklus során?
Tekintsünk végig milyen események zajlanak le egy egészséges női test, havonta ismétlődő folyamatai során:
Miután egy ciklikus vérzés lezárult az említett női nemi hormonok hatására, az “újratöltési”- regenerálódási szakaszba érkezünk. Ebben a fázisban szervezetünk újra előkészíti magát a petesejt megtermékenyíthetőségére, majd annak sikeressége után a megtapadásra, beágyazódásra. Ez a női ciklikusság 2 részre osztható:
- az egyik a petesejt érésére vonatkozik
- a másik a menstruációs vérzésre
Mindezen folyamatok a petefészekből való tüsző kiválasztódásával kezdődnek. Mint már említettem, az FSH, vagyis a tüsző stimuláló hormon hatására fejlődésnek indul a domináns tüsző ( a legérettebb és legérzékenyebb). Ezen hormon hatására a tüsző elkezd érlelődni, növekedni. Mindeközben a petefészekben egyre fokozódik a hormontermelés, amely csillapítja az agyalapi mirigy hormonjait, illetve a méh nyálkahártyája is kezd felkészülni a megtermékenyülést követő beágyazódásra. Ezt a folyamatot vastagabb “kibéleléssel”, a nyálkahártya megvastagodásával igyekszik biztosítani.
Mikor van az ovuláció?
Az utolsó menstruáció első napjától számított 12-15. napon elérkezünk a ciklus középidejéhez, ez a termékenység arany ideje, vagyis a tüszőrepedés, orvosi nyelven az ovuláció bekövetkezése. Ez általános és tankönyvi pontossággal a ciklus 14. napjára esik.
Ezen középidőben a kiválasztódott tüsző beérik és felveszi a Graff-tüsző nevet. Ez azt jelenti, hogy folyadékkal telítve és megtermékenyítésre váró petesejttel rendelkezik. Ennek okán ez a nagyra nőtt, duzzadt tüsző kipukkadása (ezért a folyamatért az LH-hormon felel) fogja a termékeny petesejtünket útjára indítani. A tüszőből kiszabadult, érett petesejt a petevezetéken keresztül, annak tölcsérszerű tágulata felé halad, ahol a spermiummal való egyesülés (megtermékenyülés) történik.
A megtermékenyítésre váró petesejt élettartama csupán 24 óra. Ezen a napon csak arra vár, hogy a férfivel való szeretkezés útján beáramló, több mint százmillió hímivarsejt közül legalább egy sikeresen eljusson hozzá. Tudniillik ezeknek az ondósejteknek sincs könnyű feladatuk, mivel rengeteg akadállyal kell szembe nézniük a cél eléréséhez (faló sejtek, savas hüvelyváladék, akadályt jelentő méh ráncok).
Hány napig élnek a hímivarsejtek?
Nem kell megijednünk attól, hogy termékenységi időszakunk csupán 1 nap lenne. Az ondósejtek türelmességének köszönhetően ez az időintervallum bővülni tud. A férfi ivarsejtek ugyanis képesek életben maradni akár 3 napig is a számukra megfelelő környezetben és várni, hogy a megtermékenyíthető petesejttel találkozhassanak. Ennek következtében már a várható ovuláció előtt 5 nappal hasznos, ha együtt vagyunk (szexuális életet élünk) párunkkal, hiszen így megnövelhetjük a megtermékenyülés esélyét!
Tipp: Az ovulációhoz közeledve lehetőleg kerüljük a naponta többszöri, illetve a mindennapos szexuális együttlétet a párunkkal. Lehetőleg 2 napos időközöket tartsunk, hogy a szükséges spermiumok száma a legtermékenyebb időszakban is biztosított legyen.
A fogantatás pillanata
Annak a csapatnak, melynek sikerül elérnie és megkörnyékezni a petesejtet, még egy megpróbáltatáson át kell esnie annak érdekében, hogy valóban a “legtalpraesettebb” spermiumé lehessen a győzelem. A petesejten található egy kisebb kiboltosulás, melynek megtalálása kapuként szolgál a spermiumnak a bejutáshoz.
Ha ügyesen megtalálja, farkát hátrahagyva befúrja magát a petesejtbe és a megtermékenyülés ezáltal meg is történt!
Már ebben a pillanatban sok minden eldől, például az is, hogy milyen nemű kisbabánk lesz. (A petesejt X kromoszómát hordoz. Ha a megtermékenyülés során a hímivarsejt szintén X kromoszóma állománnyal rendelkezik, akkor a csöppség úgynevezett “szex kromoszómája” XX lesz, tehát kislány nemű. Ellenkező esetben, ha a hímivarsejt Y kromoszómával rendelkezik, akkor az összeolvadáskor XY kromoszóma párral kisfiú csemeténk lesz.)
Míg a petesejt belsejében a kromoszóma állományok találkoznak és a további fejlődési folyamatok útnak indulnak, addig maga a zigóta (hímivarsejt és a petesejt összeolvadása) is folytatja útját ( A petevezeték tölcsérszerű tágulatából a csillós hámmal borított felület segítségével a méhűr felé.), hiszen a méh progeszteron hatására vérerekkel dúsult és megvastagodott nyálkahártyája már nagyon várja kis zigótánkat, mely jelen esetben akkora, mint egy mákszem.
Hozzávetőlegesen az odavezető út még egy 3-5 napba beletelhet. Ezután a megtermékenyülést követő 6-10 nap elteltével megtörténik a beágyazódás, vagyis a már hólyagcsírát (blasztocytát: 5-6 napos embrió) a méh nyálkahártyája körül öleli, óvja és a táplálásához szükséges anyagokkal fogja mostantól kezdve ellátni. A beágyazódás még 5 napig tart, tehát maga a folyamat hozzávetőlegesen a 12. napon fejeződik be. Ekkor a várandósságunk már a 4. hetében járhat, amely nagyjából megfelel az elmaradt menstruációnk idejével. (A megemelkedett progeszteron szint megakadályozza az újabb tüsző érését és tovább buzdítja a méh nyálkahártyáját a vastagodásra és az érhálózatának tovább építésére, mely a folyamat során a méhlepény kialakulását is jelenti.)
Ritkább esetben előfordul, hogy a beágyazódás következtében kissé sérülhet a méh fala, melynek során kevés vérzést és kisebb görcsöket, szúrásokat is tapasztalhatunk. Mivel a beágyazódás nagyjából a várható menstruáció idejére esik, így gyakran megtévesztő lehet ez a jelenség. Viszont jellegzetes különbség, hogy a mini rózsaszínes “vérzés” vagy barnás pecsételés, mennyiségében és lefolyásában is eltér a menstruációtól.
A beágyazódás időpontjától a HCG hormon (lepényi gonadrotrop hormon) termelése is megindul, amely több szempontból is mérvadó és kulcsfontosságú. Egyrészt hozzájárul az anyától való oxigén és tápanyag felvételhez, így biztosítva csöppségünk táplálását/ fejlődését a várandósság alatt. (Ezen hormon aránya napról napra nagyobb lesz.) A hólyagcsíra fejlődése szerkezeti felépítésének megfelelően 2 részre oszlik, belső szegmense az embrió fejlődéséért és külső eleme a méhlepény, magzatburok és a köldökzsinór kialakulásán szorgalmaskodik.
Másrészt a terhességi tesztek is a vizeletben megjelenő HCG hormon szint alapján mutatják ki a várandósságot.
A terhességi teszt helyes elvégzése
A teszt elvégzéséhez mindig tartsuk be a termék használati útmutatóját! Manapság már nagyon érzékeny tesztekkel is találkozhatunk, mely már a várandósság igen korai szakaszát megtudja állapítani. A legbiztonságosabb azonban, ha a várható menses első napján végezzük el a tesztet, lehetőleg reggel és középsugaras vizeletből. (Ha a teszt negatív, de érezzük a tüneteket, illetve menzeszünk továbbra is kimarad, akkor körülbelül 7 nap múlva ismételjük meg, hiszen előfordulhat, hogy a vizeletünk még nem tartalmazott elég hormont.)
Mit jelent az, hogy középsugaras vizelet?
Középsugaras vizeletmintát kell minden vizeletvizsgálat során leadnunk, mely a pisilés során kiengedett vizeletsugarunk közép mennyiségét jelenti. Ez azért fontos, hogy a labor bevizsgálást követően ne kapjunk hamis eredményt, hiszen vizeletünk eleje teli lehet még olyan anyagokkal is, mely inkább a nemi szervünk külső felszínéről “sodródott” a mintába, illetve a vége már nem biztos, hogy tartalmaz elég információt.
Úgy próbáljuk meg a vizeletünket mintaadásra összegyűjteni, hogy az elejét kissé kiengedjük, majd a gyűjtő pohárba a kért mennyiséget belepisiljük, és egy gyors de biztonságos mozdulattal elvesszük a poharat és a pisilést húgyhólyagunk kiürítéséig nyugodtan folytatjuk.
Mi történik a meg nem termékenyült petesejtekkel?
Abban az esetben, ha a megtermékenyülés elmaradt, akkor a petesejt 2-3 nap alatt “sorvadásnak indul” és egyszerűen felszívódik. (Tehát nem a menstruációs vérrel távozik a megtermékenyítetlen petesejt.) Azonban a megvastagodott és vérerekkel dús nyálkahártya még ezen túlmenően is befogadásra várja a megtermékenyített petesejtet.
Az ovulációt követően az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintje csökkenésnek indul. Hatására a megvastagodott és vérerekkel dúsult méhnyálkahártya elkezd leválni a méh faláról. Ez a menstruációs folyamat kezdete, mely átlagosan a ciklus 28. napját érinti. Tehát a menzesz során nem csupán vér távozik a hüvelyen át, hanem a vérrel együtt szövetdarabok is, melyek leválási folyamatát esetenként a méh izomzata összehúzódással támogatja, melyeket menstruációs görcsöknek nevezünk.
Többségében előfordul olyan eset is (a megtermékenyüléseknek hozzávetőlegesen 70%-ában), amikor a megtermékenyítés sikeres volt, de a beágyazódás valamilyen oknál fogva nem tudott megvalósulni (Például kromoszóma rendellenesség állt fenn és a természetes szelekció következtében abba maradt a beágyazódás folyamata, vagy a méhfal még nem készült fel a fogadásra, esetleg a zigóta még nem fejlődött át blastocytává, ezért nem alkalmas a beágyazódásra…). Ilyen esetben a következő menstruáció alkalmával fog a méh nyálkahártyájával együtt leválni/távozni a méh üregéből.