A cigaretta, a nikotin bevitel és a dohányzás köztudottan súlyosan károsítja a szervezetet. Bár ez a mondat tény, nem mondhatnánk, hogy meghatja azokat az embereket, akik dohányoznak. Kár is tagadni, hiába a statisztikai adatok:
- angol nyelvű oldal
- magyar nyelvű oldal és hiába tudjuk, hogy a legális drogok közül az alkoholt követően a legtöbb emberi áldozatot követeli, mégis hatalmas erejű függőséget képes kialakítani az “áldozataiban.”
A dohányzás káros hatásai a szervezetre
Nézzük meg, hogy milyen elváltozásokat tud produkálni a dohányzás az emberi szervezetben és milyen komoly betegségek kialakulásának a kockázatát növeli:
- Koszorúér betegségek
- Szív és érrendszeri elváltozások
- Érszűkület
- Érelmeszesedés
- Infarktus
- Agyvérzés
- Cukorbetegség
- Rosszindulatú daganatos elváltozások: tüdőrák, szájüregi rák, nyelőcsőrák, gégerák, bőrrák, emlőrák, méh rák, gyomor-és hasnyálmirigy daganatok, húgyhólyagrák, vastagbél-vékonybél rák, prosztatarák…
- Krónikus tüdőgyulladás
- Tüdőtágulás
- Idült légúti betegségek
- Asthma
- Leukémia
- Csökkenti az immunrendszerünk védekező képességét
- Csontritkulás- izületi elváltozások
- Pajzsmirigy megbetegedés
- Növeli a szervezetben a gyulladás kialakulását-meglétét
- Roncsolja a bőr állapotát, növeli a ráncok kialakulását
- Sárgítja a fogzománcot
- Nők esetében fokozza a menstruációs fájdalmakat illetve hamarabb jelentkezik a menopauza
- Nemzőképesség -fogamzás csökkenése mindkét nem esetében- Férfiak esetében akár 17%-kal csökkenti a spermiumok minőségét (mennyiségi és szerkezeti felépítettség)
- Rombolja a memóriát, koncentrációt és a teljesítőképességet
Vajon ahhoz is joga lenne bárkinek, főleg egy várandós kismamának, hogy egy ártatlan, fejlődésben lévő életet károsítson? Ha a felnőtt ember számára testi-lelki elváltozásokat is képes okozni a cigarettázás, akkor a magzat fejlődő szervezetében mire képes? Miért szükséges leszokni még a várandósságot tervező időszakban a füstölésről?
Anya. Védőnő. Tanácsadó. Blogger.
Online védőnői konzulátció
A dohányzás káros hatása a teherbeesésre
Már szó esett róla, hogy a dohányzás gátló- nehezítő tényezőként szerepel a fogantatásban. Ez mind az anyai mind az apai fogantatási képességre igaz.
Azoknál a férfiaknál, akik rendszeresen dohányoznak, kimutathatóan átlag 15% -kal rosszabb állapotú és kevesebb mennyiségű hímivarsejt keletkezik. A hímivarsejtek mozgási képessége gyengül, melynek egyik oka a spermium farkának alaki elváltozása.
A nők esetében szintén hat a dohányban rejlő nikotin, szén-monoxid és egyéb kb. 7000 olyan kémiai vegyület, amely befolyásolja a megtermékenyíthető petesejtek számát is. Tehát, ha babát tervezünk, akkor érdemes már a tervezett várandósság előtt legalább 3-5 hónappal lemondani káros szokásunkról.
Én is így tettem. Döntöttem arról, hogy ne legyen az életünkben a dohány, hogy még a sóvárgás se ronthassa el ezt a szép időszakot!
A dohányzás pusztító hatása a magzatra
Az édesanya és a magzat szimbiózisából eredő közös vérkeringés útján jut el a magzathoz minden vitamin-ásványi anyag-oxigén és ugyanígy az anyai szervezetbe került ártó anyagok is. Tehát egy szál cigaretta elszívása következtében kialakuló érszűkület- redukálódott oxigén telítettség és a káros anyagok, beleértve a nikotinfüggőség erejét, mind mind bejut a magzat sejtjeibe- idegrendszerébe.
Egy új kutatás során, melyet a James Cook University Hospital közreműködésével végeztek, 20 önkéntes dohányzó várandós anyuka bevonásával, (akik napi 10 szál cigarettánál is többet szívtak a várandósság során) elképesztő 4D-s ultrahang felvételeket sikerült készíteni. A publikációban (24, 28, 32 és 36 hetes magzati korban készült ultrahang képek) olyan felvételeket láthatunk, melyeken tisztán látszik, hogy a magzat szenved az anyaméhben a dohányzás okozta káros mellékhatások következtében.
Fejükhöz emelik kezüket, mintha védekezni szeretnének az érzés ellen, arcukon is látszik a szenvedő arckifejezés és nyugtatást elősegítő mozdulataik is, mint pl. az ujj szopizását már az anyaméhben is sokkal gyakrabban használják. Ezek a mozdulatok nemcsak a gyötrődés jeleit tükrözik, de a központi idegrendszer visszamaradottabb fejlődésével is együtt járnak.
Ezek a születés utáni tanulási és viselkedési zavarok alapját képezik. A kutatás a laikusoknak is szemmel láthatóvá teszi, hogy a magzat ugyanazt a löketet megkapja a dohányfüst beszívása esetén, mint amit a mi szervezetünkre is gyakorol.
A dohányfüst káros a magzatra?
Nem véletlenül használtam a dohányfüst belégzését, hiszen nagyon figyelemfelhívó és fontos tény az is, hogy a passzív dohányfüst beszívása valamivel károsabb is lehet az édesanya és magzat számára is, mivel több káros anyag található benne, mint a dohányzás során beszívott füstben.
Tehát, ha olyan társaságban vagyunk, akkor kerüljük azokat a szituációkat amikor érintkezhetünk dohányfüsttel. Egész nyugodtan álljunk ki magunkért és a kisbabánkért a dohányfüst elkerülése érdekében!
Én is dohányoztam... 🚬
Én úgy gondolom, hogy bármihez ragaszkodunk életünk során, mondhatni bármi iránt alakul ki függőségünk, ahhoz két erős komponens együttesére van szükségünk. ( Természetesen az, hogy melyik az erősebb, az változhat.)
Ez a két tényező a testi és lelki függőségünk együtt. Egy alkoholista esetében ugyanez a helyzet, továbbá az összes függőség a testünket és a lelkünket ragadja meg, kikapcsolva az önkontrollt.
"Kedves Polgártársak! Hagyjátok abba végre ezt az őrültséget, amely szégyenből fakad, tévedésből fogadtátok el és korlátoltságból használtok: őrültség ez, amely az istenség haragját lángra gyújtotta, a testi egészséget legyengíti, a vagyont kikezdi, a nemzet méltóságát elhomályosítja... Szaga undorító, káros az agyvelőre és a fekete füst kigőzőlgése leginkább a pokol fortyogásához hasonlít."
Annak ellenére, hogy voltak tapasztalatok a dohányzás káros hatásainak akkoriban belátható következményeiről, mégis a 17. században megkísérelték a dohányt gyógyszer formájában az embereknek adni, sőt, ahogy fejlődött a társadalom, megindult az iparosodás, úgy egyre jobban törekedtek a dohányipari cégek is terjeszkedni.. Rájöttek ugyanis, hogy a nők, tehát a lakosság igen nagy része nincs eléggé bevonva a “buliba”, hiszen a háborúkat és a nehéz időket kihasználva a dohányhoz már nemcsak a felső-középosztály, de az alacsonyabb rétegbe tartozó férfiak is hozzájutottak.
A dohányzás számukra bátorságot, kitartást jelentett, az éhségérzet csökkentését és a stressz oldását is nyújtotta egyben. Ezt az eszmét kihasználva lettek később a dohányzó nők a szabadság hírnökei! A dohányipar is látta, hogy nők ezrei foglalkoznak kőkeményen a szabadság és a női egyenjogúság hirdetésével. Így történt, hogy a NYC húsvéti parádé alkalmával a nők egy csoportja felkérésre, egyszerre gyújtott rá, azt a szlogent képviselve, hogy a szabadság fáklyáját szimbolizálja a cigaretta. Ez elég jó reklámnak bizonyult, a sajtó is osztotta a hírt és persze elég ütős női plakátok készültek dohányzó, boldog, független nőket ábrázolva.
Tehát nemcsak napjainkban, de a történelem során, a dohány manipulatív eszköz szerepét is betöltötte. De tudjuk a dohányzás nemcsak lelki, de erős fizikai függőséget is okoz. Mondhatni a legnagyobb függőséget képes kiváltani a heroinnal egyetemben és így az alkalmi, még inkább a rendszeres fogyasztás következményeként a testi-szervi károsodás kivédhetetlen.
Nem szeretnék képmutatóan írni erről a témáról sem, ezért már az elején be kell vallanom, én is egy ideig a rabja voltam! Érdekesen hangzik most ez a mondat, mert amikor dohányoztam, akkor nemcsak szerettem dohányozni, de hozzátartozott az énemhez. Amikor rágyújtottam, azt éreztem, hogy az “ÉN IDŐM”-ben vagyok, úgymond relaxálok.
Reggelente a kávém mellé mindig elszívtam egy cigit, ez a reggeli szertartás része volt. Átgondoltam a napomat, felkészültem a teendőkre. Ha beszélgettem, legtöbbször akkor is cigiztem, hiszen az is kikapcsolódási idő volt. Ha nyugis volt a téma, akkor azért szívtam, ha meg nem, akkor azért. Bármilyen feladattal végeztem, jöhetett az én időm, amikor cigizés közben “jutalmazom” magam. Milyen jó, hogy megcsináltam, milyen ügyes is vagyok, hogy ilyen jól ment…
Ha meg valami idegesített, vagy feldúlt voltam, vagy csak kétségbeesett, akkor meg el kellett pár szál cigit szívnom, hogy “megnyugodjak”…és így tovább…Végül azt éreztem, ha nem tudok elég én időt kapni a cigimmel (persze ott lehetett más is, legtöbbször az volt az igazi.. főleg, ha a másik személy is cigizett, így még egy kicsi bűntudatom sem volt.) ellenkező esetben inkább nem is érdekel annyira a dolog, legyen már vége, hogy rágyújthassak!
Tudatosult bennem, hogy én imádok cigizni, ez az egyik szenvedélyem, de ugyanennyire rabja is vagyok! Ez egy idő után, olyan fojtogató kapcsolattá kezd válni, ami belülről minden értelemben emészt.
- Egyfajta megbélyegzést. Aki, dohányzik vagy dohányzott, az szerintem tudja mit takar ez. Nem szeretném ezt jobban részletezni, mert aki nem dohányzik az is tudja, hogy mit gondol, amikor rágyújt egy ember, akiről nem gondolta volna, hogy dohányzik, vagy ha tudja is, inkább azt kívánja, hogy bárcsak ne tenné.
- A titkolózás, mely rányomja az alkalomra a hangulatát…például ha új helyre, társaságba érkezel, figyelsz, hogy ne bűzölögj a cigitől, főleg, ha gyermek is van!
(Itt szeretném hozzáfűzni azt is, hogy addig, amíg dohányoztam, a szakmám során bármikor, ha gyerekekkel, várandós nőkkel vagy édesanyákkal voltam, természetesen nagyon gondosan ügyeltem arra, hogy ne érezzék rajtam, hogy én a magánéletben dohányzó ember vagyok! Ez nyilván többségében azzal járt, hogy nem gyújtottam rá, amíg a munkámmal nem végeztem.)
- Nyomás érzése. Hiába vagyunk a barátainkkal, egy nagyszerű randin, egy jó hangulatú összejövetelen vagy bárhol, ahol zárt tér van és nem gyújthatsz rá akkor, amikor “kedved van”… jön a nyomás érzés…Nem bírod magad annyira jól érezni, elmélyedni a beszélgetésben vagy átadni magad a hangulatnak, mert azon gondolkozol mikor, kivel tudnál kisurrani egy cigire. Ha erre nincs lehetőség, egy idő után már az is eszedbe jut, hogy inkább indulnál már haza, csakhogy egy cigire rágyújts!
- Mozgáskorlátozottság. Érdekes, de talán nem is ez a megfelelő szó, hanem a haladás korlátozottsága. Elmondom, hogy mit értek ezalatt. Soha nem felejtem el, hogy az egyetemen mennyi lépcső volt, akárhányszor próbálkoztam vele, úgy éreztem magam, mint aki -már bocsánat- kiköpi a tüdejét. Ez néhányszor vicces, ha a barátod társaságában próbálsz felmenni a harmadikra, de érzékeled, hogy a nem dohányzó barátodnak semmi baja, te pedig úgy érzed magad, mint aki a maratont lefutotta, hát ez enyhén szólva, kellemetlen! Tán nem is kell mondanom, hogy inkább vártam a liftre.
A másik ilyen dolog, ha már úgyis cigizek, az emberben valahogy (vagy legalábbis bennem) biztosan kialakult, hogy úgyis egészségtelenül élek, akkor már mit számít, hogy napi 1-2 kávé helyett, 3-5-öt iszom a cigi mellé. Most már tök mindegy, ha néhányszor inkább energia italt iszom hozzá, finom azzal is és hát éljünk az élvezeteknek. Jobban csúsznak a gyors kaják is vagy rendszertelenül eszem, mert a ciginek hála nem vagyok állandóan éhes!
Na de akkor mi is lehet az oka annak, azon kívül, hogy “jól esik” cigizni, semmi jótékony hatása nincs, mégis sok mindenkinek a napjai részévé válik? És amúgy a kellemetlen szitukat leszámítva, miért tartják a cigit néma gyilkosnak? Továbbá, ha meg a csapból is az folyik milyen egészségtelen és veszélyes, akkor miért van az, hogy napjainkban is legális? Talán a legfontosabb kérdés az, ha érett, felnőtt emberek szervezetére is hatalmas pusztító erővel hat, akkor mit okozhat egy fejlődő, tehetetlen kis magzattal, a gyermekünkkel?